Vass Ákos: Túléltem Szigetvár ostromát

Valódi nevemre nem emlékszem, mert kis koromban nevelőszülőkhöz kerültem. Ragadványnévként annyit kaptam, hogy: Kanos Karcsi.

Hamar elszegültem katonának. Végül Szigetváron kötöttem ki. A csatákban nem sok hasznomat vették, mivel nem voltam valami magas. De, mint minden rosszban van valami jó, itt az, hogy kis ember nagy bottal jár. Ezzel bizony jól lehet döfni.

Minden este fényeztem a végét, hogy másnap ugyanolyan jól használhassam; szerettem ezt a lándzsát. Anno nevelőapámtól kaptam. A csatában hátulról támadtam; rögtön a lovasok után. Ha beledöftem egy törökbe, azonnal jól ráhúztam, olykor tövig, ha nagy volt a lendület.

Másik specialitásom volt a puska. Ezzel aztán lövöldöztem össze-vissza. Sok nyoma maradt a falakon. Ezeket sajnos ki kellett javítanom. Nagyon nem szerettem már a lyukakat tömködni ezeken a régi roskadozó falakon. Távolról tökéletes fegyver volt, csak sokat kellett tuszkolni, hogy rendesen belemenjen az anyag. A golyókkal minden este eljátszadoztam, éjszakában nyúlóan, mert nem volt más szórakozásom. Folyton ellenőriztem megfelelő-e a felületük, hogy pontosan lőhessem ki valakire.

Az egyik kereskedőasszony megkért este, hogy maradjak nála éjszakára, mivel nagyon fél. Szívesen beleegyeztem. Egyik reggel jól meghúztam; a vészharangot, mert láttam néhány törököt a vár körül kószálni. Visszarohantam az asszony lakjába, majd felhúztam… a melegebb kabátomat, mert hideg volt kint a várfalon.

A durva időjárás kikezdett minket. Szinte az összes katona kiverte... a balhét.

Előtte lévő este volt Brezsnyiv születésnapja. Persze az orosz medve jól bírta a sok vodkát. Bár a 7. pohár után jól megkeményedett neki... a keze, mert jó erősen rákulcsolta a hosszú, vastag, hengeres alakú... sodrófára. Ezzel jól széjjelverte utána... a székeket.

Aznap este mulattunk, megállás nélkül. Nos, a vár vagy török támadásnak volt alátéve éjszaka, vagy egy magyar rohamnak a kocsmából. Az emberek a földön hánykolódtak, a berendezések meg az udvaron hevertek darabokra törve.

Éppen készültem volna bevetni a csábos adottságaim, amikor megszólalt a törökök kürtje a támadást jelezve. Egy ferde mosollyal ott hagytam a fiatal kis lánykát, majd siettem a barakkba összekapni egy-két fontosabb cuccomat. És én, mint a legbátrabb magyar katona és legjobb kereső, hamar megtaláltam egy rejtett kijáratot egy barlang-rendszerbe. Néhány óra múlva erősebb fényt láttam egy járat végén, szóval elindultam annak irányába. Pár száz méterre láttam egy aprócska falucskát. Elindultam hát lefelé a domboldalon. Mikor odaértem kicsit ellenszenvesen fogadtak, de utána elmeséltem nekik hősi tetteimet. Ezek aztán mindent elhittek. Hamar ételt, italt, nőket kaptam minduntig. Velük egész nap folyt a húzogatás.

Sok fát kellett felfűrészelni és segítettek nekem elhordani. Olykor ki is csapták, hogy megpuhuljon... a szőnyeg. Persze csak módjával. Hősnek tekintettek, és felnéztek a falusiak rám.  Hamar szerető asszonyt találtam, akivel később családot alapítottam. Hátralévő életem eme kis falucskában éltem le, mint a falu vezetője.

Categories: Vass Ákos