2015. november 25., szerda

Vég Márton: Utolsó esély

Stefanov Imrét mindig is bántotta, hogy a gimnáziumi évek alatt a tornatanárai nem fedezték fel tehetségét, ezért nem lett belőle világklasszis labdarúgó. Pedig szinte a vak is láthatta, hogy milyen elegáns a labdakezelése, finomak és követhetetlenek a cselei, szinte olvassa a játékot, így könnyűszerrel, megeröltetés nélkül szereli az ellenfél játékosait, páratlan a lövőereje, zsákszámra lövi a gólokat közelről és távolról, jobbal és ballal egyaránt, de játékszervezői képessége is messze átlagos tudású társai fölé emelte. Talán csak a kapuban nem tűnt korszakos zseninek. A test neveléséért felelős pedagógusokat azonban ez nem hatotta meg. Hiába volt Imre a gimnáziumi bajnokságok örökös gólkirálya, nem emelték fel a telefont, és nem riasztották a fővárosi egyesületek játékosmegfigyelőit, hogy igazi gyöngyszemre bukkantak, akiről kár lenne lemaradni. Stefanov Imre szerint a kiégett, pocakos, zugivó tanárok hibája, hogy jelenleg nem a Barcelona mezét viseli és nem ő a magyar válogatott oly régen várt megmentője.

2015. november 4., szerda

Kotsy Krisztina - Gyilkosság

Az öreg futószalag fáradhatatlanul szállította az árut. Mióta megtudta, hogy kiöregedett, jobban hajtotta magát. Mert a munkát, a teljesítményt komolyan kell venni!
   Az elkopott alkatrészei miatti fájdalomról tudomást sem vett. Inkább egyre gyorsabban pörgette, szinte hajszolta magát. Észre sem vette, hogy napról-napra hangosabban hörgött, nyöszörgött, surrogott, kattogott. Egykori önmaga karikatúrájaként játszotta el, amit kívántak tőle. Pont, mint vadonatúj korában. Muszáj volt. Nehogy a szemeknek feltűnjön, hogy már nem a régi.
   A gyár továbbra is kíméletlenül, megállás nélkül nyelte le az egyik napot a másik után, ahogyan a gyerekek falnák a cukorkát, ha hagynák nekik. A gyár megtehette ezt, hiszen mindvégig ezt csinálta; s amúgy sem akadt senki, aki pofán vágja, ha túlzásba viszi a zabálást. Nem csoda, ha egyesek határozottan úgy vélték, valóban megváltozott a gyár természete. Elbízta magát. Nyilvánvaló felsőbbrendűsége már abban megmutatkozott, hogy a gyárban minden és mindenki pótolható – állítólag ez a dolgok rendje a világban.