A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány 2016-ban létrehozott kihívása, a Merj kevesebbet! kampány által kijelölt szakmai irányba illeszkedik. Minden évben november 1. 7:00-tól november 30. 19:00-ig tart. Célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a mértékletesség erényére az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Az egy hónapos kihívás során a részt vevők leteszik az alkoholt és az italfogyasztással kapcsolatos szokásaikat értékelik. Célja mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által. Fontos cél a testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, a vágyak megregulázása, valamint az italozás okozta problémák korai felismerése. Annak ajánlott, aki legalább hetente egyszer vagy annál többször iszik és szeretne többet megtudni az alkoholhoz fűződő viszonyáról.
forrás: Száraz november – Wikipédia (wikipedia.org)
 |
| Ketut Subiyanto fotója a Pexels oldaláról |
A kocsmában ülő férfit Johnnak hívják. Átlagpolgár, átlag munkával, átlag alatti fizetéssel. Eddig minden olyan átlagos.
Ismerős, ugye?
Mivel Johnnak átlag alatti a fizetése, ezért a pénztárcájához igazított minőségű sör van előtte. Most koncentrál, és megfeszítve bámulja a korsót, a felfele menekülő kis buborékok teljesen elvarázsolják. Sörének habja pezsegve duruzsol, szinte hívogatja magához, és csodával határos módon megszólal...
„Gyere, Johnny fiú! Igyál le gyorsan, mert eltűnök hamarosan. Oh John, ne várj soká, sajnos én olcsó sör vagyok...”
– Nem akarok kapkodni – válaszolja a férfi.
A hab szintje mintha egy leheletnyit lejjebb apadna, mielőtt újra megszólal.
„De amikor a szar munkádat végzed, akkor bezzeg tudsz kapkodni a semmiért, John. Szinte élvezed azt a sok megaláztatást, amit átélsz...”
A férfi nyugtalanul körülnéz a csehóban. Senki sem figyel rá.
– Megőrültem... A sörömmel beszélgetek.
„Nem őrültél meg, valóban beszélek hozzád. Már nem tudtam elnézni azt a szerencsétlen pofádat, és azt láttam jónak, hogy személyesen is beszéljünk, de sajnos nincs sok időnk.”
– Hát ez nagyszerű – sóhajtotta John. – Szóval figyelsz engem.
„Figyellek bizony, barátom. És nem tetszik amit látok. Meg vagy púposodva, ingyen túlórázol, eszed azt a sok szemetet, sőt! – Egy hatalmas buborék ugrik ki a korsóból – Az asszony is csal téged!”
John ismét körülnéz, és amikor megbizonyosodik arról, hogy még mindig nem nézi senki sem, olyan közel hajtja a fejét a korsóhoz, amennyire csak tudja.
– Beszélsz itt összevissza! Az én drágám sose tenne ilyet.
„Persze-persze”
– Ne perszézz nekem, mert azon nyomban kiöntelek! Csak egy olcsó sör vagy aki percek óta beszél a fejembe!
„Mi mindenhol ott vagyunk, John…” – és az erjesztett ital tovább suttog.
John megmerevedik. Olyat hallott, amiről eddig csak sejtette, hogy igaz. Vagyis már régóta nem csak sejtette, hanem tudta. De azt hitte, ha minden nap elegendő sört húz le, akkor nem lesz más, pusztán alkoholmámorban úszó agyának rossz szándékú képzelete.
– Honnan tudsz te erről? Egy ideje éreztem, hogy nem hűséges, de te ezt akkor is honnan tudod?
„Mondtam. Mi mindenhol ott vagyunk, John. Műszak után mindig ide ülsz be. Hülyének néz. Mi, növények, nem vagyunk vakok. Szállítjuk az információt egymásnak, mindenkiről mindent tudunk. Ha elhaladsz egy fa mellett John, jusson eszedbe, hogy az mindent tud rólad!”
A korsóba bámuló férfi szeméből kicsordul egy könnycsepp.
– Most mit mondjak erre? Egy szar alak vagyok, akihez egy korsó sör beszél éppen. Hihetetlen...
„Még jó, hogy nem barna sört rendeltél.
Ritkán szólunk emberekhez, John, de én megláttam benned a lehetőséget.
Elnyomva élsz, kihasznál a világ. Arra kérlek, szedd össze magad! Állj a talpadra és légy férfi! Ha a munkahelyen megaláznak, akkor állj ki magadért! Nem kell a rizsa, John. Szarul keresel, és ha belegebedsz, akkor se lesz jobb a helyzet. Vedd lazábbra a figurát. Az asszonyt meg...” – A sör elhallgat egy pillanatra a hatásszünet kedvéért, de John nem engedi neki, hogy folytassa. Tudja ő jól, mit akar neki mondani.
– Köszönöm!
Egy pár méterrel arrébb ülő vendég észreveszi, ahogy a söröskorsóját simogatva motyog magában. Félve attól, hogy ez fertőző lehet, inkább eltámolyog a kocsma egy távolabbi szegletébe és újabb italt rendel magának.
„Ne köszönj semmit, John. Szívesen segítek neked. Most pedig igyál meg engem! Guríts le, John! Az utad kezdete vagyok, és ha a megvilágosodás ösvényére rálépsz, már nem ugyanaz az ember leszel!!”
John szót fogad, lehúzza a korsó sört.
Majd még ötöt.
Arcán boldog mosollyal tántorog ki a kocsmából.
A következő hetekben John növényeket kezd termeszteni.
Esténként pedig az új beszélgetőtársával múlatja az idejét, és megismerkedik annak néhány töményebb cimborájával is. Hamar rádöbben, mennyire jól ismerik titkos vágyait. Bátorítják is rendszeresen, hogy ne fogja vissza magát. Képes változtatni az életén. Nem kell mást tennie csak határozottabban fellépni.
Pár hónappal később…
…elkapta az asszonyt, amint épp a zöldséges bikával szegte meg a házassági fogadalmat, és az intenzívre küldte őket egy vascső segítségével.
Másnap a főnökét küldte el az anyjába.
Minden színesebb lett ezután.
Megbékélt magával.
Talán végleg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.