Suzana Guoth: Stefi

   Milyen boldogok azok, akik csak könyvekből és filmekből ismerik a háborút, a gyilkolást, az óvóhelyeket, akik nem láttak még lebombázott házak előtt kiterített holttesteket, akik nem láttak bombatölcséreket, és nem rezzennek össze a váratlanul megszólaló szirénák hangjától. Stefi már nem is emlékezett, milyen volt az élet békeidőben, amikor nem kellett lemenni az óvóhelyre, nem kellett semmitől sem félni, bőven volt ennivaló, amikor...

Olvasd tovább!

Tris McAdams: Mestersége túlélő

1.    ‒ Nem fogsz itt átférni.     ‒ Nocsak, újabban a kapitányok vezetik a kutatóhajókat?   ‒ Nem, de még mindig fontos tulajdonságunk, hogy a hajó épségét kockára tevő beképzelt és arrogáns kormányost időben lebeszéljük az ostobaságáról.        ‒ Mázli, hogy ezen a hajón csak profik dolgoznak… bár veled alaposan mellényúltak.       ‒ Kicsit izgulhatnál, hogy...

Olvasd tovább!

S. Csaba: A vén koldus

Roberto öreg volt már, s azonfelül szegény, mint a templom egere. Egy padon bóbiskolt éppen a folyó menti parkban, újságpapír-takaróba bugyolálva. Mélyen barázdált, hamuszürke arcára békességet lopott az álom, bozontos szakálla bezúzmarásodott a dermesztő hidegben. Feje fölött egy kitartó, jeges szellő gyászindulót fújdogált a jegenyefák megdermedt ágain, s a hőmérő higanyszála jócskán fagypont alá süllyedt. Hajnalodott. A hórihorgas lámpák...

Olvasd tovább!

Záboji Tibor: Az én csókám

kép: Záboji Tibor    A világ Hrabal. A világ Hrabalból van. A világ minden élőlényének köze van Hrabalhoz. Neked is! És minden történetnek...    Kiskamasz koromban volt egy csókám. Apám hozta, befogták valahol, később azt hallottam, hogy egy galambász padlásán kelt ki csóka-tojásból. Mert másból nem kelhetett ki, ebben biztos a madár-irodalom. Hogy a csókatojás hogyan került a galambok fészkébe, azt meg derítse ki egy szabadnapos...

Olvasd tovább!

Győrvári József: A hullarabló

A világosság idejét éltük. Minden az annak megfelelő ösztönös rutinnal zajlott. Egészen addig, amíg a csapat egy távoli tagja rá nem zendített: „Egy nem mozog. Lent van, és nem mozog.” Egyből fújni kezdték a mellette lévők is: „Nem mozog. Lent egy nem mozog.” Sorban adták tovább a hírt egymásnak. Mi közöm van hozzá, gondoltam. Én aztán nem postáskodok nekik! De amint hozzám ért a riadólánc, valahonnan zsigerből tört rám a kényszer. Azonnal eltaposta...

Olvasd tovább!