Milyen boldogok azok, akik csak könyvekből és filmekből ismerik a háborút, a gyilkolást, az
óvóhelyeket, akik nem láttak még lebombázott házak előtt kiterített holttesteket, akik nem láttak bombatölcséreket, és nem rezzennek össze a váratlanul megszólaló szirénák hangjától. Stefi már nem is emlékezett, milyen volt az élet békeidőben, amikor nem kellett lemenni az óvóhelyre, nem kellett semmitől sem félni, bőven volt ennivaló, amikor tiszta szívből örülhetett az életnek, csak fel kellett ülnie a vonatra, és máris gondtalanul utazhatott bárhová.
Ilyen és hasonló gondolatok kavarogtak Stefi fejében a szombathelyi Fő téri luxuslakásukban azon a gyönyörű napfényes, de egyben végzetes vasárnapon, 1945. március negyedikén, amely hosszú időre bevésődött a városlakók lelkébe és emlékezetébe.
Milyen boldogok azok, akik csak könyvekből és filmekből ismerik a háborút, a gyilkolást, az 
