Győrvári József: A hullarabló

A világosság idejét éltük. Minden az annak megfelelő ösztönös rutinnal zajlott. Egészen addig, amíg a csapat egy távoli tagja rá nem zendített: „Egy nem mozog. Lent van, és nem mozog.” Egyből fújni kezdték a mellette lévők is: „Nem mozog. Lent egy nem mozog.” Sorban adták tovább a hírt egymásnak.

Mi közöm van hozzá, gondoltam. Én aztán nem postáskodok nekik! De amint hozzám ért a riadólánc, valahonnan zsigerből tört rám a kényszer. Azonnal eltaposta az egyénieskedés szikráját. Nem szakíthattam meg a sort, az vadul természetellenes lett volna. Harsogni kezdtem a többiekkel együtt: „Ott lent egy nem mozog.”

A széllel versengve szállt az üzenet, és indult a helyszínre mindenki, akihez eljutott. Mire odaértünk, valahonnan már én is tudtam, mi a teendő.

Kört alkottunk, ahogy az őseink és azok ősei a létezésünk kezdete óta. Ő középen feküdt alant, mozdulatlanul, természetellenes pózban. A folyamatosan érkező újak csatlakoztak a szertartáshoz. Egyre dagadt a kör.

Szívtuk magunkba a lent heverő testből kiáramló lélek foszlányait. A felhalmozott tudást, az emlékeket és mindent, ami őt alkotta. Belénk épült, a részünkké vált. Egy morzsányival gyarapította a közösség egyedről egyedre öröklődő ismeretanyagát a világról.

Pihenj az örök mozdulatlanságban, testvérünk! Magunkba fogadtunk.

A Másfajta hirtelen bukkant fel.

Általában messziről észre szoktuk venni. De most valami mögül váratlanul lépett elő. Sokkolóan hatott ránk, pedig nem láttuk nála a varázságat, aminek messzire zengő hangjával le tudta rántani bármelyikünket a mozdulatlanságba. Még egészen magasból is.

A riadalom egyeseket azonnali menekülésre sarkallt. A bátrabbak nem hagyták el a helyüket. - Persze én sem! - Csak rettegve, feszült izmokkal meredtek a kegyetlenségéről ismert ellenségre. Vajon mire készül?

Hatalmas, undorító, törvényt nem ismerő lényként szinte bármit megtehetett. Most sem hazudtolva meg szörnyű valóját, egyenesen a társunk testéhez ment és magával ragadta. Egyként hördültünk fel. A szertartás megszakadt!

Miért tett ilyet? Talán éhes volt?

És mintha ennyi borzalom nem lett volna elég, még vérmesen felénk támadt, miközben artikulátlan hangokat adott ki magából:

– Hess, ronda varjak! Hess, hess!

És mi szétrebbentünk.

- vége -

A műre a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc érvényes. - ami röviden annyit tesz, hogy a művet a felhasználó (az oldalt látogató) másolhatja, többszörözheti, továbbadhatja, amennyiben feltünteti a szerző nevét és a mű címét, de kereskedelmi célra nem használhatja fel.

 Letöltés: Győrvári József - A HULLARABLÓ - epub

Categories: Győrvári József, szépirodalom