2015. november 25., szerda

Vég Márton: Utolsó esély

Stefanov Imrét mindig is bántotta, hogy a gimnáziumi évek alatt a tornatanárai nem fedezték fel tehetségét, ezért nem lett belőle világklasszis labdarúgó. Pedig szinte a vak is láthatta, hogy milyen elegáns a labdakezelése, finomak és követhetetlenek a cselei, szinte olvassa a játékot, így könnyűszerrel, megeröltetés nélkül szereli az ellenfél játékosait, páratlan a lövőereje, zsákszámra lövi a gólokat közelről és távolról, jobbal és ballal egyaránt, de játékszervezői képessége is messze átlagos tudású társai fölé emelte. Talán csak a kapuban nem tűnt korszakos zseninek. A test neveléséért felelős pedagógusokat azonban ez nem hatotta meg. Hiába volt Imre a gimnáziumi bajnokságok örökös gólkirálya, nem emelték fel a telefont, és nem riasztották a fővárosi egyesületek játékosmegfigyelőit, hogy igazi gyöngyszemre bukkantak, akiről kár lenne lemaradni. Stefanov Imre szerint a kiégett, pocakos, zugivó tanárok hibája, hogy jelenleg nem a Barcelona mezét viseli és nem ő a magyar válogatott oly régen várt megmentője.
   De a tanárok hibája eltörpül az Elektromos SE edzőinek bűne mellett. Az ifjú talentum ugyanis kizárólag ennek a szép múltú, de szégyenteljes jelenű csapatnak az öltözőjéig jutott. A bizonytalan egzisztenciájú és megkérdőjelezhető szaktudású trénerek nem vették észre, hogy egy csiszolatlan gyémánt húzza fel előttük a stoplist. Az edzések alatt inkább a büfés lányok dekoltázsát bámulták egy nagyfröccs társaságában, így nem szúrt szemet nekik Imre istenáldotta tehetsége. És mint ahogy az lenni szokott: irigy és rosszindulatú társai megutálták, a meccseken nem passzoltak neki, ezért végül nulla góllal zárta rövid karrierjét, 14 éves korában sajnálatos módon visszavonult az aktív, profi labdarúgástól.
   Bizony sok idő eltelt a szomorú eset óta, Imréből boldog munkanélküli filozófus lett, de baráti és családi körben előszeretettel emlegette, hogy mekkora világsztár lehetett volna belőle. Gyakori lustálkodásai alatt szívesen gondolt vissza csodálatos góljaira és arról álmodozott, hogy egy nagyon fontos, sorsdöntő meccsen az ő találatával diadalmaskodik a csapata, másnap pedig a sportlap címoldalán virít a fotója.

*

   Nagy reményekkel vágott neki az új idénynek a Karancskeszi SE. Mákos Géza edző nem kis büszkeséggel újságolta a Nógrádi Harsonának, hogy a legjobb játékosaikat ugyan megkörnyékezték a rivális egyesületek, de végül sikerült őket megtartani, ráadásul a túlsúlyos Csicsó Attila és Óbert Krisztián személyében két felsőbb osztályt is megjárt, rutinos támadóval gazdagodott a keret, így gyarapodott az alkalmazható taktikai variációk száma is. Nem csoda, hogy a felcsigázott, a sikerre már évtizedek óta ácsingózó szurkolók felfokozott várakozással készültek a bajnokságra. Ki nem mondott cél a megyei negyedosztályú pontvadászat megnyerése volt, amivel borsot törhetnének az örök rivális Karancsalja SC orra alá. A lebecsült Mátranovák ellen jól is kezdték a meccset, magabiztosan járatták a labdát a saját térfelükön, egyértelműen az ő akaratuk érvényesült a pályán, adódtak is gólszerzési lehetőségek, de az ellenfél tizenhatosán belül sajnos mindig rossz döntéseket hoztak, az utolsó passzba mindig hiba csúszott vagy közbenyúlt egy mátranováki láb, így elmaradt a gól. A második félidőben a mátranovákiak kijöttek a szorításból, kiegyenlítetté vált a játék, és egy korszerű kontra végén sajnos kipasszolták a megzavarodott karancskeszi védőket, a sakk-matt szituációban pedig már Katona kapus sem tudott hárítani. A következő mérkőzéseken is sorra elpártolt a szerencse a csapattól, ami korábban befelé pattant a kapufáról, az most kifelé pattant, pedig Mákos Géza edző mindent megtett annak érdekében, hogy fizikailag, mentálisan és pszichikailag is a legjobb formában tartsa a játékosokat, az aktuális ellenfeleket is példamutatóan feltérképezte és a mágnestáblánál is könnyedén megtalálta a rivális gyenge pontjait.
   Miután azonban a szintén harmatgyenge Karancslapujtő ellen is megalázó vereséget szenvedtek, a csapat az utolsó helyre csúszott vissza a tabellán, az pedig soha nem hazudik: a 24 meccsen szerzett 2 pont és 116 kapott gól nem tett jót a fiúk önbizalmának. A szurkolók által néhányszor már tettleg is bántalmazott Mákos Géza edző megkongatta a vészharangot. ,, Nagyon sajnálom a történteket, vállalom a felelősséget. A helyzeteink megvannak, de nem tudunk élni velük, és ezen a szinten ez már megengedhetetlen. Az ellenfelek pedig mindig könyörtelenül kihasználják a hibáinkat. A téli szünet alatt muszáj egy gólerős csatárt igazolnunk, különben garantáltan a megyei ötödosztályban találhatjuk magunkat, ezt a szégyent pedig nem élném túl. Bárki jöhet, aki képes a kapuba találni” – nyilatkozta a kétségbeesett tréner az országos sportlap kiküldött tudósítójának.

*

   Stefanov Imre labdarúgás iránti szenvedélye nem csillapodott az évek múlásával. A számítógép előtt ülve számos online csapatot gardírozott váltakozó eredménnyel, a sportcsatornákon is lelkesen követte a hazai és nemzetközi bajnokságokat, valamint a sportújság is állandó előfizetői között tudhatta. Mivel munkanélküli filozófusként temérdek ideje volt, ezért bőven jutott ideje az utolsó betűig kiolvasni a napilapot. Így akadt meg a tekintete Mákos Géza edző őszinte nyilatkozatán. Nem akart hinni a szemének. Úgy érezte, hogy a megviselt idegzetű, hányattatott sorsú szakember szinte személyesen hozzá intézte kérlelő szavait, amikor kijelentette, hogy bárkit szívesen lát a gólképtelen csapatában, aki képes a hálóba juttatni a labdát és ezzel megmenti a Karancskeszi SE-t a bukástól. Imrében hamar felbuzgott a becsvágy és a bizonyíthatnék, ezért nyomban és hezitálás nélkül felcsapta az atlaszt, hogy megtudja, hol is található Karancskeszi. Miután megbizonyosodott róla, hogy a nógrádi község valóban létezik, rövid tépelődés után arra az elhatározásra jutott, hogy megpróbál segíteni a bajba jutott csapaton. ,,Ez az utolsó esélyem. Mindenkinek bebizonyítom, hogy nem rajtam múlott, hogy nem futottam be a tehetségemhez méltó nemzetközi karriert” – hergelte magát Imre. Kondija javítása érdekében futott egy kört a ház körül, felfújta a pincében porosodó labdát, dekázott néhányat, amiből kiderült számára, hogy még mindig zseniálisan bánik a játékszerrel. Tervét titokban tartotta, nógrádi utazását pedig azzal indokolta, hogy egy erdei faházban akar elvonultan elmélkedni, mert a fővárosi hangzavarban nem jut semmi az eszébe, ez pedig elfogadhatatlan egy filozófus számára. Többszöri átszállással nagy nehezen eljutott Karancskeszire, ahol az első szembejövő munkanélküli irányította útba a sportpálya felé. A csapatnak éppen edzése volt, elgyötört arccal rótták a köröket, miközben a kezdőkörben álldogáló Mákos Géza edző válogatott káromkodásokkal próbálta feltüzelni a srácokat és nagyobb erőfeszítésre sarkallni őket. Stefanov Imre úgy érezte, 32 év után végre megérkezett, ott van, ahol lennie kell, elérkezett az idő, hogy végre bebizonyítsa a kétkedőknek: ismert focista lehet belőle.

*

   Mákos Géza edző az új szerzemény első labdaérintése után azonnal rádöbbent: kincsre lelt. Nem bírta leplezni érzelmeit, könnyek szöktek a szemébe miközben az új csatára tökéletes helyezkedését csodálta. Megszédült és néhány percre el is ájult, amikor Stefanov egy nehezen megszelidíthető labdát könnyedén hajtott uralma alá, majd higgadtan, a tehetetlen Katona kapust is kicselezve a hálóba gurított. Karancskeszin órák alatt végigsöpört a hír: mindenki nyugodjon meg, megérkezett az új csatár, meg vagyunk mentve! Csak annyit tudtak róla, hogy pesti, már benne jár a korban, alig feltűnő sörhasa ellenére villámgyors és minden szögből a kapuba talál. A hosszú téli alapozás alatt Imre fizikális, mentális és pszichikai felkészültsége is rohamosan fejlődött. A csapat taktikáját teljesen átszabták, a lehető leggyorsabban Imréhez kellett juttatni a labdát, mert csak ő tudta szervezni a játékot, szorongatott helyzetben is mindig a legjobb megoldást választotta és irgalmatlanul gólra váltott minden lehetőséget.
   A szurkolók újra reménykedni kezdtek. Az első tavaszi meccsen újra százak támasztották a karancskeszi pálya korlátját. Nem kellett csalódniuk. A Karancsberény ellen Imre két bődületes lövése is utat talált a hálóba. A soron következő ellenfelek sem tudták tartani a megtáltosodott Karancskeszi SE új üdvöskéjét. Imrének bizony arany élete lett. Bár az amatőr klub sajnos nem tudott bért adni, de a koszt és a kvártély ingyen volt. Lesték minden kívánságát, annyi Nutellát ehetett, amennyit csak akart, ez pedig Imrének minden pénzt megért. Így nem csoda, hogy csúcsformában érkezett a Karancsalja elleni rangadóra. A nógrádi településen még most is mindenki kívülről sorolja a kezdő tizenegyet: Katona – Novák, Hahn, Magyar, Bánföldi – Pokorny, Farkas, Lakatos, Óbert – Csicsó, Stefanov. A kispadon Krivák és Balázs, az edző Mákos Géza. Bár a borzasztó őszi szereplés miatt a Karancskeszi csak a tabella közepén tanyázott, egy győzelemmel sikeresen megakadályozhatta az örök rivális újabb bajnoki címét. Kemény és sportszerűtlen szabálytalanságok miatt nem alakulhatott ki folyamatos játék, a nagy tét rányomta a bélyegét a találkozóra, a labdarúgók képtelenek voltak betartani az öltözőben megbeszélt stratégiát, Imréhez alig jutott el a labda. Sokáig 0-0 villogott az eredményjelzőn, már szinte mindenki elkönyvelte a döntetlent. A 89. percben azonban Katona végezhetett el kirúgást, amit Óbertnek sikerült megcsúsztatnia, Csicsó lefordult a védőjéről és megiramodott a szélen, beadása kissé hosszúnak tűnt, a nézők már dühükben a térdüket csapkodták, amikor szinte a semmiből felbukkant Stefanov Imre és három védővel a nyakán, tanítani való csukafejessel bevette a Karancsalja kapuját.
   Imre boldogságában legszívesebben kiszaladt volna a világból. Ezzel a góllal végleg bebizonyította, hogy csak a tanárok és az edzők hibája volt, hogy nem futott be nemzetközi karriert. A gólöröm azonban tragédiába torkollott. A szokásos módon mindenki a gólszerző nyakába ugrott, leteperték, és az egész csapat, valamint a pályára eufóriába beszaladó szurkolók egy kupacban ünnepeltek. A kupac alján Stefanov Imrével. Mikor mindenki kitombolta magát és feltápászkodott, akkor vették észre, hogy az üdvözült csatár nem mozdul. A nagy ünneplésben agyonnyomták és megfulladt. Másnap Stefanov Imre gyászkeretes arcképével jelent meg a sportlap.

©Vég Márton

Letöltés: Vég Márton - Utolsó esély - epub

Creative Commons Licenc
Vég Márton Utolsó esély című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van. - ami röviden annyit tesz, hogy a művet a felhasználó (az oldalt látogató) másolhatja, többszörözheti, továbbadhatja, amennyiben feltünteti a szerző nevét és a mű címét, de kereskedelmi célra nem használhatja fel.

1 megjegyzés:

  1. Hihetetlenül jól megfogott, remekül tálalt történet. Rendkívül jól szórakoztam! Köszönet érte :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.